180x90 cm, akril, vászon, 2013.
Az évek során nagyon sok megfelelni vágyás és görcs épült belém.
Okosnak kell lennem. Jó festőnek, jó anyának, jó háziasszonynak. Okos képeket
kell festenem. Ez még az egyetemről maradt. Az, hogy Dovi mellett nagyon
kevés időm maradt a hivatásomra, még inkább kihangsúlyozta, mennyire gátol
engem ez a felfogás. Ezért ez a munkám: kép-terápia, terápiás
kép. Ahol mindent szabad. Kimondom, amit gondolok: "szabad örülnöm a
festésnek", "nem kell okosnak lennem", "ráér",
"ez van" és "vajon miért mindig akkor ébred, ha megfogom az
ecsetet". Nincsenek elvárások, nem kell előre gondolkoznom, mindig csak a
következő réteget látom. Lehet absztrakt vagy figurális, vagy akár mindkettő.
Mert itt most nekem ezt szabad. Mert megengedtem magamnak.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése